A klasszikus svédmasszázs bizonyára sokak számára ismerős. Európában a leggyakrabban
alkalmazott masszázsfajta. Kialakulása többek között Pehr Henrik Ling (1776-1839) svéd vívómester és tornatanár nevéhez fűződik, ő rendszerezte az évezredes hagyományokra visszatekintő masszázs fogásait.
1867-ben a Holland Johann Georg Mezger (1839-1909) foglalta össze az addigi tapasztalatokat, tőle ered a svédmasszázs elnevezés.
A fogások ma is alkalmazott formáját Albert Hoffa (1859-1907) berlini ortopédus feljesztette ki. A klasszikus svédmasszázs 5 alapfogása: a simítás, dörzsölés, gyúrás, vibráció – más néven rezegtetés – és az ütögetés.
A masszázs hatására az erek kitágulnak, áteresztő képességük fokozódik, ezáltal javul az anyagcsere. A bőrsejtek gyorsabban regenerálódnak. Csökken a vérnyomás, a légzés lassul és mélyebbé válik.
A szervezetben felhalmozódott méreganyagok a fokozódó nyirokkeringés hatására a vesén keresztül kiürülnek a szervezetből. Az emésztőredszer működése gyorsabbá válik.
A simítások, valamint a lassú ütemben végzett dörzsölés és gyúrás nyugtató, lazító, relaxáló hatást váltanak ki.
A gyors tempóban végzett dörzsölő, gyúró fogások, valamint az ezt követő ütögetések frissítőleg hatnak a szervezetre. Megfelelően alkalmazott fogásokkal a feszes izomzat ellazul és csökken a fájdalom.